A Telefon-Hírmondó
Beszélõ újság (forrás: Ország-Világ 1893. 157. o.)
"Egy hete annak, hogy valami izgalmas inger, lázzá fokozódó kíváncsiság lepte meg Budapest közönségét. Egy rejtélyes szó jár szájról-szájra, mese - mely megvalósult, régen megírt 
regény, mely most kezdõdik. A beszélõ újság, a Telefonhírmondó ez, melyet képekben mutatunk be. A közönséget elsõsorban bizonyára az érdekli, hogy micsoda eszköz segélyével hallgathatja meg azt az újságot, melyet nem írnak, hanem mondanak. A Telefonhírmondó Vállalat egy arasznyi nagyságú falapot állít elõfizetõinek lakására, mely szobadísznek is beillik. Két drót vezet az utczáról e laphoz, melyen két hallgatókagyló lóg, melyek örökösen öntik a hírt reggel 9 órától este 9 óráig. A közönség tudja azt, hogy minden órában kap egy új kiadást, melyet órákint annyiszor ismételnek, ahányszor az egy órában lehetséges. Így az elõfizetõ óránkint csak egyszer kénytelen a hallgató készüléket a füléhez tenni, mert bármikor jön az óra leforgása alatt, mindig meghallhatja az egész kiadást, csak akkor teszi le a hallgatókat, amikor ismétlést hall az érdeklõdõ. A híreket egy külön e célra rendezett nagy szerkesztõség állítja össze, melynek élén Virág Béla és Déri Gyula hírlapírók állanak. A szerkesztõség, mely Magyar u.6. sz. alatt van, örökös nyüzsgést mutat. Mint a méhkasba, rajzanak be és ki a tudósítók és dolgozzák fel a munkatársak a beérkezõ táviratokat, híreket és külföldi újságokat. Egy külön terem arra szolgál, hogy telefon útján érintkezzék a szerkesztõség a külvilággal. Kilenc telefon áll a tudósítók és gyorsírók rendelkezésére. Külön összeköttetésben van a szerkesztõség a képviselõházzal és külön telefonvonal közvetíti a börzetudósításokat. Az így beérkezett híreket feldolgozva és szépen leírva megkapják a felolvasók, a kik felváltva olvassák fel az e célra szánt készülékek elõtt egy e célra berendezett szobában a kiadásokat. Ez a szoba van összekötve a várossal és egy felolvasó hangját egyszerre 100-150 ezer ember meghallgathatja, sõt a mi több, nemcsak Budapesten hallhatjuk, hanem külföldön is. Puskás Tivadar, aki e zseniális találmányt tette, vasárnap délután a kereskedelmi miniszter szivességbõl a Hírmondóhoz csatolta az állami telefon gyõri, bécsi, gráczi, trieszti és brünni állomásait, ahol a Hírmondó felolvasását a legkitûnõbben hallották. Falkenhayn osztrák miniszter is érdeklõdött e kiváló magyar találmány iránt és a bécsi képviselõház hallgatta a felolvasást több osztrák képviselõ társaságában, akik mindnyájan el voltak ragadtatva. A bécsieknek csak az fáj, hogy ez a találmány magyar és hogy Budapesten lépett elõször életbe. Budapest ezzel megelõzte az egész világot..."
Video telefonhirmondo
https://www.youtube.com/watch?v=OW8GsW9Ng-w
https://www.youtube.com/watch?v=-IbsCIo-2xw
Mit talált fel Puskás és mit Bell?
A legtöbb hazai kézikönyv, kvízjáték és honlap szerint Puskás Tivadar találta fel az 1881-ben Budapesten működésbe lépett telefonközpontot. Pedig “a telefonközpontot – bármilyen sajátosan hangozzék is – nem kellett feltalálni, mert az már a telefon feltalálása előtt ismeretes volt. Az elektromosság által továbbított hírközlés »központosítására« az első szabadalmat F. M. A. Dumont francia mérnök kapta 1850-ben” – idézi Vajda Pál technikatörténész tanulmányát a cikk szerzője.
A telefonközpont-legenda születése feltételezhetően Edisonnak köszönhető, aki 1911-es európai útja során ellátogatott Magyarországra is. E látogatás alkalmával Edison egy portréja dedikációjában Puskás sógornőjének írásba adta: Puskás Tivadar “volt az első a világon, aki a telefonközpont ötletét felvetette”. A feltalálást és tervezést ezúttal Edison sem említette, és bár nem lehet kizárni, hogy Puskás (is) felvetette a központ ötletét, valószínűbbnek tűnik, hogy mindez az eltelt harmincöt év és az udvariasság számlájára írandó – írja a szerző, hozzátéve: az természetesen nem vonható kétségbe, hogy a feltaláló-vállalkozó rengeteg gazdasági-technikai kezdeményezésben vett részt. Többek között egyértelműen a nevéhez köthető az általa 1892-ben szabadalmaztatott újítás, a következő évben beindult Telefonhírmondó, mely előfizetésért szolgáltatott híreket, nyelvleckéket és kulturális műsorokat. Update | A Délmagyarország archívumában járva találtam egy cikket, amelyben már afeltalálás is szóba jön. Idézem: “Én csak egy magyar feltalálót ismerek és ez Puskás, aki évekig volt legkiválóbb munkatársam. Ő találta fel a telefon központi kapcsolóját és még sok más egyebet.”
2001 szeptemberében aztán a washingtoni képviselőház határozatban jelentette ki, hogy a telefon feltalálója nem Bell, hanem Antonio Meucci. Indoklásuk szerint a firenzei származású színházi technikus már Bourseul tanulmánya előtt használható telefont alkotott, majd az Egyesült Államokba áttelepülve 1860-ban be is mutatta azt a sajtónak. Megnézték, megírták – és elfelejtették. Utólagos rehabilitációját pár éve másokkal együtt Rudolph Giuliani, akkori New York-i polgármester kezdeményezte. Amire viszont a kanadai törvényhozás tagjai 2002 júniusában szintén egyhangú határozatban álltak ki a sajátjuknak tekintett Bell elsősége mellett (Bell Skóciából Kanadán keresztül vándorolt be Amerikába).
Kiadványok:
